Naplózó UFS használata asztali számítógépeken

Az asztali számítógépekben többnyire csupán egyetlen merevlemez található, amelyen maga az operációs rendszer és az adatok helyezkednek el. A Sysinstall által felajánlott alapértelmezett partícionálási séma alkalmassága vitatható: egy asztali gép esetén például nincs szükségünk akkora /var partícióra, viszont a /usr foglalja el a merevlemez legnagyobb részét, hiszen a felhasználók adatai és a rendszerre telepített csomagok ide fognak kerülni.

Az alapértelmezés szerinti felosztás (amely a Disklabel partíciószerkesztõben az A billentyûvel érhetõ el) nem hagy semennyi lemezterületet szabadon. Ahány partíciót naplózással akarunk ellátni, annyi további partícióra lesz szükségünk a naplókhoz. Mivel a /usr lesz közülük a legnagyobb, próbáljuk meg ezen partíció méretének csökkentésével helyet csinálni a naplónak.

A példában most egy 80 GB méretû lemezt láthatunk. Az ábrán most a telepítés közben a Disklabel szerint alapértelmezetten kiosztott partíciókat láthatjuk:

Amennyiben ez körülbelül megfelelõ a számunkra, akkor innen már nagyon egyszerû elõkészíteni a napló helyét. A nyilak használatával válasszuk ki a /usr partíciót és a D billentyû lenyomásával töröljük le.

Ezután válasszuk ki a képernyõ felsõ részében a lemez nevét, majd a C billentyû lenyomásával hozzunk létre egy új partíciót a /usr számára. Ez viszont legyen most 1 GB-tal (ha napló csak a /usr mellé lesz) vagy 2 GB-tal (ha egyaránt naplózni akarjuk a /usr és /var partíciókat is) kisebb. A felbukkanó ablakban válasszuk az állományrendszer létrehozását és a /usr könyvtárat adjuk meg csatlakozási pontként.

Mivel továbbra sem szeretnénk elbonyolítani a lépéseket, ezért a naplózás bevezetéséhez szükséges partíciók létrehozását szintén a Sysinstall segítésével végezzük. A telepítés közben a Sysinstall feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy minden létrehozott partícióhoz csatlakozási pontot is megadjunk. A naplókat tároló partíciókhoz viszont ilyen nem tartozik, sõt, egyáltalán nem is kell. Ezek ugyanis nem olyan hétköznapi partíciók, amelyeket bármikor is csatlakoztatni fogunk.

A Sysinstall használata során ezt a problémát úgy tudjuk elkerülni, ha a naplózásnak szánt partíciókat lapozóterületként adjuk meg. A lapozóterületet sem kell soha csatlakoztatni, és a Sysinstall ezekbõl tetszõleges mennyiségût képes készíteni. A telepítést követõ újraindítás után természetesen majd át kell szerkesztenünk az /etc/fstab állományban az így létrehozott partíciók jellemzõit.

Lapozóterület kialakításához ismét a nyílbillentyûk használatával navigáljunk a Disklabel alkalmazáshoz tartozó képernyõ felsõ részébe és válasszuk ki a lemez nevét. Ezután nyomjuk le az N billentyût, majd adjuk meg a kívánt méretet (1024M) és a következõ menübõl válasszuk a "swap space" (lapozóterület) típust. Ismételjük meg az iménti mûveletet az összes napló esetén. A példánkban ezen a módon készítettünk egy naplót a /usr, és még egyet a /var állományrendszer számára. A végeredmény a következõ képen látható:

Javasoljuk, ahogy befejeztük a partíciók létrehozását, jegyezzük fel a neveiket és a hozzá tartozó csatlakozási pontokat, így a soron következõ konfigurációs lépésekben könnyebben tudunk majd velük dolgozni. Ez egyben segít mérsékelni a telepítést károsító hibák elkövetésének esélyét. A következõ táblázatban a példában említett konfigurációhoz vettük fel ezeket az adatokat:

Ezután a megszokott módon folytassuk a telepítést. Javasoljuk azonban, hogy a külsõ alkalmazásokat (csomagokat) addig még ne tegyünk fel a rendszerünkre, amíg teljesen be nem fejeztük a naplózás beállítását.

A rendszerünk a szokásos módon fog indulni, de a naplók számára hozzáadott plusz lapozóterületekhez tartozó bejegyzéseket el kell távolítanunk az /etc/fstab állományból. A lapozóterületek közül ténylegesen lapozásra általában a "b" (tehát a példánkban az ad0s1b) partíciót érdemes meghagyni. Az összes többit egyszerûen töröljük ki, indítsuk újra a rendszerünket és a FreeBSD már nem fogja tovább használni ezeket.

Ahogy a rendszer újra elindul, készen is állunk a naplózás beállítására.

A naplózást nagyon könnyû lesz beállítani miután már elõkészítettük az ehhez szükséges partíciókat. Váltsunk át egyfelhasználós módba, tehát jelentkezzünk be root felhasználóként és gépeljük be:

Ezután az Enter billentyû lenyomásával megkapjuk az alapértelmezett parancsértelmezõt. Válasszuk le azokat a partíciókat, amelyeken engedélyezni kívánjuk a naplózást. Ezek a példánkban a /usr és /var partíciók voltak:

Töltsük be a naplózáshoz szükséges modult:

Most pedig a korábbi feljegyzéseink alapján állapítsuk meg melyik naplóhoz melyik partíciót fogjuk rendelni. A példánkban a /usr csatlakozási ponthoz az ad0s1f eszköz tartozik, és ennek a naplója az ad0s1g eszköz lesz, miközben a /var ponthoz az ad0s1d eszközt rendeltük, és ezt az ad0s1h eszközön naplózzuk. Ennek megfelelõen a következõ parancsokat kell kiadnunk:

Létrejött két új eszköz, név szerint az ad0s1d.journal és az ad0s1f.journal. Ezek képviselik azokat a /var és /usr partíciókat, amelyeket valójában csatlakoztatnunk kell. A csatlakoztatásuk elõtt azonban állítsuk be hozzájuk a naplózást és tiltsuk le a Soft Updates használatát:

Ezt követõen parancssorból csatlakoztassuk az új eszközöket a nekik megfelelõ pontokra (itt most már használhatjuk az async beállítást):

Nyissuk meg az /etc/fstab állományt, és az elõbbiek szerint javítsuk ki a /usr és a /var állományrendszerekhez tartozó bejegyzéseket:

Végezetül gondoskodjunk róla, hogy a gjournal(8) modul minden egyes indítás során betöltõdjön. Ehhez nyissuk meg a /boot/loader.conf állományt és adjuk hozzá a következõ sort:

Gratulálunk, sikeresen beállítottuk a rendszerünkön a naplózást! Innen vagy az exit begépelésével lépjünk vissza a többfelhasználós módba, vagy egy újraindítással próbáljuk ki a konfiguráció eredményét (mi ezt javasoljuk). A rendszerindítás során a következõhöz hasonló üzeneteket kell majd látnunk:

Szabálytalan leállások esetén az iménti üzenetek némileg változhatnak, például:

Ez általában arra utal, hogy a gjournal(8) a naplóterületen tárolt információk segítségével helyreállította az állományrendszert.

Míg az elõbbiekben tárgyalt megoldást leginkább olyan partíciók esetén alkalmazhatjuk, amelyek már eleve tartalmaznak adatokat, addig egy újonnan létrehozott partíciót némileg könnyebb naplózással ellátni, mivel ilyenkor az adat- és a naplóterület egyazon partíción is kialakítható. Például most tegyük fel, hogy hozzáadtunk egy újabb lemezt a rendszerünkhöz, amelyen készítettünk egy új /dev/ad1s1d nevû partíciót. A napló létrehozása ekkor csupán ennyi:

A napló mérete alapértelmezés szerint 1 GB lesz, amelyet viszont a -s opció használatával tetszés szerint átállíthatunk. Az értéket megadhatjuk byte-okban, vagy a K, M, illetve G hozzáfûzésével kilobyte-okban, megabyte-okban, illetve gigabyte-okban is. Arra azonban figyeljünk, hogy a gjournal nem enged túlságosan kis méretû naplót létrehozni.

Például egy 2 GB méretû napló az alábbi paranccsal hozható létre:

Mellé hozzunk létre egy állományrendszert az új partíción, ahol a -J kapcsolóval engedélyezzük a naplózást:

Amennyiben nem kívánjuk betölteni a geom_journal modult, lehetõségünk van közvetlenül a rendszermagba beépíteni a hozzá tartozó funkcionalitást. Ehhez nyissunk meg (vagy hozzunk létre) egy saját rendszermag-konfigurációs állományt, és vegyük fel benne a következõ két sort:

A FreeBSD kézikönyvben szereplõ utasítások mentén fordítsuk le és telepítsük az új rendszermagot.

Ha korábban használtuk volna a modult, akkor ezzel együtt ne felejtsük el kivenni a /boot/loader.conf állományból sem a hozzá tartozó sort.

A napló ilyenkor valószínûleg gyorsabban betelik, mint ahogy kiíródhatna a lemezre. Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy a napló méretének sosem az adatterület méretével kell arányosnak lennie, hanem a lemez terheltségével. Ha tehát a lemezeink nagyobb terhelés alatt vannak, akkor egy nagyobb területet kell hozzárendelnünk a naplóhoz. Ezzel kapcsolatban lásd a Naplózás FreeBSD alatt címû szakaszt.

Ilyenkor vagy elfelejtettük (vagy netalán elírtuk) a /boot/loader.conf állományban szükséges bejegyzést, vagy az /etc/fstab állományunk hibákat tartalmaz. Az ilyen jellegû problémákat viszonylag könnyû helyrehozni. Az Enter billentyû lenyomásával hozzuk elõ az egyfelhasználós módhoz tartozó parancsértelmezõt. Ha ez sikerült, akkor kutassuk fel a probléma okát:

Ha innen hiányzik vagy nem helyesen szerepel a geom_journal_load bejegyzés, akkor a naplózás használatához szükséges eszközök nem fognak létrejönni. Töltsük be a modult manuálisan, csatlakoztassuk az összes partíciót és folytassuk a többfelhasználós mód indítását:

Ha viszont ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban semmilyen hibát nem találtunk, akkor nézzük meg az /etc/fstab állományt. Akkor valószínûleg itt fogunk találni egy hibásan beírt vagy éppen hiányzó bejegyzést. Amennyiben errõl lenne szó, csatlakoztassuk kézzel a fennmaradó partíciókat és folytassuk a többfelhasználós mód indítását.

Hogyne. A most következõ módszer segítségével megfordítható az egész folyamat. Miután végeztünk, a naplózás részére korábban kialakított partíciók tetszés szerint felhasználhatóak.

Jelentkezzük be root felhasználóként és váltsunk egyfelhasználós módba:

Válasszuk le a naplózást alkalmazó partíciókat:

Írassuk ki lemezre a naplók tartalmát:

Állítsuk le a naplózóterületek használatát:

Töröljük le az eszközökön tárolt összes naplózási metainformációt:

Tiltsuk le az állományrendszer naplózását és állítsuk vissza a Soft Updates használatát:

Manuálisan csatlakoztassuk újra a régi eszközöket:

Az /etc/fstab állományban állítsunk vissza mindent az eredeti állapotába:

Végül a /boot/loader.conf állományból távolítsuk el a geom_journal modul betöltésére vonatkozó bejegyzést és indítsuk újra a rendszert.