# pkg_add /tmp/apache-2.2.6_2.tbzFreeBSD gyorstalpaló Linux® felhasználók számára
This translation may be out of date. To help with the translations please access the FreeBSD translations instance.
Copyright © 2008 A FreeBSD Dokumentációs Projekt
trademarks
A FreeBSD a FreeBSD Foundation bejegyzett védjegye.
A Red Hat és RPM a Red Hat, Inc. védjegyei vagy bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban.
Az Intel, Celeron, EtherExpress, i386, i486, Itanium, Pentium és Xeon az Intel Corporation vagy leányvállalatainak védjegyei vagy bejegyzett védjegyei az Egyesült Államokban és más országokban.
A Linux Linus Torvalds bejegyzett védjegye.
A UNIX a The Open Group bejegyzett védjegye az Egyesült Államokban és más országokban.
A gyártók és terjesztõk által használt megnevezések közül sok védjegy jogot követel. Ahol ilyen megnevezés tûnik fel ebben a dokumentumban, és a FreeBSD Projektnek tudomása volt a védjegyrõl, a megnevezést a “™” vagy a “®” szimbólum követi.
Table of Contents
Kivonat
Ez a cikk azért íródott, hogy röviden megismertesse a FreeBSD alapjait a középhaladó-haladó Linux® felhasználókkal.
Fordította: Páli Gábor, utolsó ellenõrzés: 2010.11.28.
1. Bevezetés
Ebben a leírásban a FreeBSD és a Linux® közti alapvetõ eltéréseket igyekszünk szemléltetni, aminek révén a középhaladó és haladó Linux® felhasználók pillanatok alatt bepillantást nyerhetnek a FreeBSD alapjaiba. Ez egyszerûen csak egy szakmai jellegû bevezetés, és nem foglalkozik a két rendszer felépítése közti "filozófiai" különbségekkel.
A leírás feltételezi, hogy korábban már telepítettük a FreeBSD rendszert. Amennyiben ezt még nem tettük volna meg, vagy segítségre lenne szükségünk a telepítésben, akkor olvassuk el a FreeBSD kézikönyv A FreeBSD telepítése címû fejezetét.
2. Parancsértelmezõk: hova tûnt a Bash?
A Linuxról áttérõ felhasználók gyakran meglepõdnek azon, hogy a FreeBSD-ben nem a Bash az alapértelmezett parancsértelmezõ. Sõt, a Bash még az alaprendszerben sem található meg. Helyette a tcsh(1) az alapértelmezett parancsértelmezõ a FreeBSD-ben. Természetesen a Bash, a többi szintén közkedvelt parancsértelmezõhöz hasonlóan megtalálható a FreeBSD Csomag- és Portgyûjteményében.
Ha más parancsértelmezõket is telepítettünk, akkor a chsh(1) parancs segítségével tudjuk megváltoztatni az alapértelmezett parancsértelmezõnket. A root felhasználó alapértelmezett parancsértelmezõjének megváltoztatását azonban nem javasoljuk. Ennek oka, hogy azok a parancsértelmezõk, amelyek nem részei az alaprendszernek, általában a /usr/local/bin vagy a /usr/bin könyvtárakban találhatóak, és bizonyos vészhelyzetekben elõfordulhat, hogy ezeket az állományrendszereket nem tudjuk csatlakoztatni. Ilyen esetekben a root sem lesz képes elérni a saját alapértelmezett parancsértelmezõjét, amivel lényegében megakadályozzuk, hogy be tudjon jelentkezni. Erre a célra a root felhasználó egy alternatíváját, a toor felhasználót hozták létre, amelyet az alaprendszeren kívül található parancsértelmezõkkel is használhatunk. A toor hozzáférésérõl a GYIK biztonsági kérdésekkel foglalkozó részében tudhatunk meg többet (angolul).
3. Csomagok és portok: szoftverek telepítése FreeBSD alatt
A szoftverek telepítésének hagyományos UNIX®-os megoldásain (a forrás letöltésén, kitömörítésén, a forráskód módosításán és lefordításán) túl az alkalmazások telepítésének további két módját is felkínálja a FreeBSD: ezek a csomagok és a portok. A rendszerhez elérhetõ összes port és csomag teljes listáját ezen a címen érhetjük el.
3.1. Csomagok
A csomagok lényegében elõre lefordított alkalmazások, amelyek megfelelnek a Debian/Ubuntu rendszerekben megtalálható .deb, vagy a Red Hat/Fedora rendszerekben megtalálható .rpm állományoknak. A csomagok a pkg_add(1) segítségével telepíthetõek. Például az alábbi parancs az Apache 2.2 alkalmazást rakja fel:
Az -r kapcsolóval arra utasítjuk a pkg(add) programot, hogy magától töltse le és telepítse a csomagot, valamint annak függõségeit:
# pkg_add -r apache22
Fetching ftp://ftp.freebsd.org/pub/FreeBSD/ports/i386/packages-6.2-release/Latest/apache22.tbz... Done.
Fetching ftp://ftp.freebsd.org/pub/FreeBSD/ports/i386/packages-6.2-release/All/expat-2.0.0_1.tbz... Done.
Fetching ftp://ftp.freebsd.org/pub/FreeBSD/ports/i386/packages-6.2-release/All/perl-5.8.8_1.tbz... Done.
[nyissz]
To run apache www server from startup, add apache22_enable="YES"
in your /etc/rc.conf. Extra options can be found in startup script.Ha a FreeBSD valamelyik kiadását használjuk (6.2, 6.3, 7.0 stb., tehát CD-rõl telepítettük), akkor a A FreeBSD különbözõ változatairól a Válasszuk ki a nekünk igazán megfelelõ FreeBSD verziót! címû cikkben olvashatunk bõvebben. |
A csomagok használatával kapcsolatban a FreeBSD kézikönyvében kaphatunk részletesebb felvilágosítást, lásd A csomagrendszer használata.
3.2. Portok
A FreeBSD-ben az alkalmazások telepítésének másik módja a Portgyûjtemény használata. A Portgyûjtemény lényegében Makefile állományok és javítások gyûjteménye, amelyek a különféle alkalmazások forráskódját készítik fel arra, hogy a FreeBSD-n is használhatóak legyenek. Amikor telepítünk egy portot, akkor a rendszer elõször letölti az alkalmazás forráskódját, elvégzi a szükséges módosításokat, lefordítja a forrást és végül telepíti az alkalmazást (valamint mindezt megteszi az összes függõsége esetében).
A Portgyûjtemény, vagy gyakran egyszerûen csak a "portfa", a /usr/ports könyvtárban található. Itt nyilván feltételezzük, hogy a Portgyûjteményt is kiválasztottuk a FreeBSD telepítése során. Amennyiben a Portgyûjteményt még nem telepítettük volna, a sysinstall(8) segítségével feltehetjük a telepítõlemezrõl, vagy esetleg a csup(1), illetve portsnap(8) használatával letölthetjük a FreeBSD Projekt valamelyik szerverérõl. A Portgyûjtemény telepítésének részletes bemutatása megtalálható a kézikönyv 4.5.1. szakaszában.
A telepítéshez (általában) csak be kell lépnünk az adott port könyvtárába és el kell indítanunk a fordítást. A következõ példában az Apache 2.2 alkalmazást telepítjük a Portgyûjteménybõl:
# cd /usr/ports/www/apache22
# make install cleanA portok alkalmazásának egyik legnagyobb elõnye, hogy a szoftverek telepítése során testre tudjuk szabni azok beállításait. Például amikor az Apache 2.2 alkalmazást portként telepítjük, a WITH_LDAP make(1) változó megadásával engedélyezhetjük a mod_ldap használatát:
# cd /usr/ports/www/apache22
# make WITH_LDAP="YES" install cleanA Portgyûjteménnyel kapcsolatos további információk tekintetében olvassuk el a FreeBSD kézikönyv A Portgyûjtemény használata címû szakaszát.
3.3. Portok vagy csomagok, mégis melyiket használjam?
A csomagok tulajdonképpen elõre lefordított portok, ezért igazából csak abban van köztük különbség, hogy forrásból (portok) vagy binárisan telepítjük-e az alkalmazásokat. Mindegyik módszernek megvannak a maga elõnyei:
Csomagok (bináris)
Gyorsabb telepítés (a nagyobb alkalmazások lefordítása viszont nagyon sokáig is eltarthat).
Nem szükséges megértenünk a szoftverek lefordításának mikéntjét.
Nem kell fordítóprogramokat telepítenünk a rendszerünkre.
Portok (forrás)
A telepítés beállításait tetszõlegesen szabályozhatjuk. (A csomagok általában szabványos beállításokkal készülnek. A portok esetében azonban lehetõségünk van ezeket kedvünk szerint megváltoztatni, mint például további modulok fordítását kérni, vagy átállítani a telepítés alapértelmezett helyét.)
Ha késztetést érzünk, akkor akár a saját javításainkat is beletehetjük a forráskódba.
Ha nincsenek különös igényeink, akkor a csomagok minden bizonnyal tökéletesen megfelelnek számunkra. Amikor viszont valamit külön be szeretnénk állítani, akkor ahhoz a portokat érdemes választanunk. (Ne felejtsük el azonban, hogy ha elsõsorban a csomagokhoz ragaszkodunk, de mégis módosítanunk kell valamit bennük, akkor a make package parancs kiadásával a portokból is tudunk csomagot készíteni, majd átmásolni azokat más szerverekre.)
4. A rendszer indítása: hova lettek a futási szintek?
A Linux® a SysV rendszerindítási sémáját alkalmazza, miközben a FreeBSD a hagyományos BSD típusú init(8) megoldást. A BSD típusú init(8) esetén nincsenek futási szintek és nem létezik /etc/inittab állomány. Helyette az rc(8) vezérli a rendszer indítását. Az /etc/rc szkript beolvassa az /etc/defaults/rc.conf és /etc/rc.conf állományokat, amelyekbõl megállapítja, hogy milyen szolgáltatásokat indítson el. A megadott szolgáltatásokat ezután az /etc/rc.d és a /usr/local/etc/rc.d könyvtárakban található megfelelõ indítószkriptek segítségével indítja el. Ezek a szkriptek hasonlóak a Linux® rendszereken az /etc/init.d könyvtárban található szkriptekhez.
A szolgáltatásokat az /etc/rc.conf állományban (lásd rc.conf(5)) tudjuk engedélyezni a SzolgáltatásNév_enable="YES" sor megadásával. A rendszer alapértelmezett beállításait az /etc/defaults/rc.conf állományban találhatjuk meg, ezeket az /etc/rc.conf állományban tudjuk felülbírálni. Az alkalmazásokhoz tartozó szolgáltatások engedélyezésének lépéseihez pedig a telepítésük után ne felejtsük el átolvasni a hozzájuk tartozó dokumentációt.
Az /etc/rc.conf állományból származó most következõ rövid kódrészlet az sshd(8) és Apache 2.2 szolgáltatásokat engedélyezi, valamint az Apache számára beállítja az SSL használatát.
# az SSHD engedélyezése sshd_enable="YES" # az Apache és benne az SSL támogatásának engedélyezése apache22_enable="YES" apache22_flags="-DSSL"
Miután az /etc/rc.conf állományban engedélyeztük a szolgáltatásokat, a parancssorból el is tudjuk indítani ezeket (a rendszer újraindítása nélkül):
# /etc/rc.d/sshd startHa egy szolgáltatást nem engedélyeztünk, akkor a parancssorból a forcestart paraméter megadásával tudjuk elindítani:
# /etc/rc.d/sshd forcestart5. A hálózat beállítása
5.1. Hálózati interfészek
A hálózati csatolófelületekre a Linux esetén alkalmazott általános ethX alakú azonosítók helyett a FreeBSD az adott hálózati kártya meghajtójának nevével és utána egy sorszámmal hivatkozik. Az ifconfig(8) itt látható kimenetében két Intel® Pro 1000 hálózati kártya jelenik meg (em0 és em1):
% ifconfig
em0: flags=8843<UP,BROADCAST,RUNNING,SIMPLEX,MULTICAST> mtu 1500
options=b<RXCSUM,TXCSUM,VLAN_MTU>
inet 10.10.10.100 netmask 0xffffff00 broadcast 10.10.10.255
ether 00:50:56:a7:70:b2
media: Ethernet autoselect (1000baseTX <full-duplex>)
status: active
em1: flags=8843<UP,BROADCAST,RUNNING,SIMPLEX,MULTICAST> mtu 1500
options=b<RXCSUM,TXCSUM,VLAN_MTU>
inet 192.168.10.222 netmask 0xffffff00 broadcast 192.168.10.255
ether 00:50:56:a7:03:2b
media: Ethernet autoselect (1000baseTX <full-duplex>)
status: active5.2. Az IP-cím beállítása
Az interfészekhez az ifconfig(8) paranccsal tudunk IP-címet rendelni. Az IP-címek beállítása azonban csak akkor marad meg az újraindítást követõen is, ha felvesszük az /etc/rc.conf állományba. A most következõ példában megadunk egy hálózati nevet, IP-címet és egy alapértelmezett átjárót:
hostname="szerver1.minta.com" ifconfig_em0="inet 10.10.10.100 netmask 255.255.255.0" defaultrouter="10.10.10.1"
DHCP esetén használjuk a következõt:
hostname="szerver1.minta.com" ifconfig_em0="DHCP"
6. Tûzfalak
Hasonlóan a Linuxban található IPTABLES megoldáshoz, a FreeBSD is kínál fel rendszermagszintû tûzfalazást. A FreeBSD jelen pillanatban három tûzfalat támogat:
Az IPFIREWALL, avagy IPFW (az IPFW szabályrendszereit az ipfw(8) paranccsal tudjuk kezelni) a FreeBSD fejlesztõi által készített és karbantartott tûzfal. A forgalomszabályozás megvalósításához és különbözõ típusú hálózati kapcsolatok szimulációjához az IPFW kiegészíthetõ a dummynet(4) használatával.
Ez az IPFW szabály engedélyezi a beérkezõ SSH-kapcsolatokat:
ipfw add allow tcp from any to me 22 in via $ext_if
Az IPFILTER tûzfalat Darren Reed dolgozta ki. Nem csak FreeBSD alatt találkozhatunk vele, több operációs rendszerre is portolták, többek közt NetBSD-re, OpenBSD-re, SunOS-re, HP/UX-ra és Solarisra.
Ez az IPFILTER parancs engedélyezi a beérkezõ SSH-kapcsolatokat:
pass in on $ext_if proto tcp from any to any port = 22
Az utolsó tûzfal, a PF, az OpenBSD Projekt fejlesztése. A PF eredetileg az IPFILTER leváltására készült. Emiatt a PF szabályainak megadási módja nagyon hasonlít az IPFILTER esetében megismertekhez. A minõségalapú (QoS) forgalomszabályozás létrehozásához a PF az altq(4) megoldásával egészíthetõ ki.
Ez a PF parancs engedélyezi a beérkezõ SSH-kapcsolatokat:
pass in on $ext_if inet proto tcp from any to ($ext_if) port 22
7. A FreeBSD frissítése
A FreeBSD rendszer háromféleképpen frissíthetõ: forráskódból, binárisan és telepítõlemezek használatával.
A forráskódon keresztüli frissítés ugyan a legbonyolultabb ezek közül, azonban ez kínálja fel egyben a legnagyobb rugalmasságot is. Ennek során szinkronizálnunk kell a FreeBSD forráskódjának nálunk levõ (helyi) másolatát a FreeBSD CVS (Concurrent Versioning System) szervereivel. Miután ez megtörtént, le tudjuk fordítani a rendszermagot és a hozzá tartozó programokat. A források frissítésével kapcsolatban olvassuk el a FreeBSD kézikönyv frissítésrõl szóló fejezetét.
A bináris frissítés a Linux® típusú rendszereken elérhetõ yum vagy apt-get parancsok esetén megszokottakhoz hasonló. A freebsd-update(8) parancs letölti a frissítéseket és telepíti ezeket. Ez a frissítési folyamat a cron(8) használatával ütemezhetõ.
Amikor a cron(8) segítségével ütemezzük a frissítéseket, a crontab(1) állományban lehetõség szerint a 0 3 * * * root /usr/sbin/freebsd-update cron |
Az utolsó frissítési módszer, a telepítõlemezek használata lényegében egy egyértelmû folyamat. Indítsuk el számítógépünket a telepítõlemezrõl, és a telepítõben válasszuk a frissítés (upgrade) opciót.
8. procfs: eltûnt, de nem nyomtalanul
A Linux® alatt a /proc/sys/net/ipv4/ip_forward használatával tudjuk megmondani, hogy az IP-csomagok továbbítása engedélyezett-e rendszerünkben. Mivel a procfs(5) a FreeBSD jelenlegi verzióiban már elavultnak számít, ezért ezt a sysctl(8) paranccsal nézhetjük meg a rendszer egyéb beállításai mellett. (A sysctl viszont Linux® alatt is egyaránt megtalálható.)
Ha az IP-csomagok továbbításáról szóló példánál maradunk, akkor az alábbi módon kérdezhetjük le, hogy engedélyezett-e a FreeBSD rendszerünkön:
% sysctl net.inet.ip.forwarding
net.inet.ip.forwarding: 0Az -a paraméter megadásával a rendszer összes jelenlegi beállítását le tudjuk kérdezni:
% sysctl -a
kern.ostype: FreeBSD
kern.osrelease: 6.2-RELEASE-p9
kern.osrevision: 199506
kern.version: FreeBSD 6.2-RELEASE-p9 0: Thu Nov 29 04:07:33 UTC 2007
root@i386-builder.daemonology.net:/usr/obj/usr/src/sys/GENERIC
kern.maxvnodes: 17517
kern.maxproc: 1988
kern.maxfiles: 3976
kern.argmax: 262144
kern.securelevel: -1
kern.hostname: server1
kern.hostid: 0
kern.clockrate: { hz = 1000, tick = 1000, profhz = 666, stathz = 133 }
kern.posix1version: 200112
...Bizonyos |
Adódhatnak olyan alkalmak, amikor mégis szükségünk lehet a procfs használatára, mint például régi szoftverek futtatása, a rendszerhívások nyomkövetése a truss(1) segítségével, vagy a bináris Linux kompatibilitás használata. (Noha a bináris Linux kompatibilitás egy saját procfs állományrendszert, egy linprocfs(5) rendszert használ.) A procfs típusú állományrendszerek csatlakoztatásához a következõt kell megadnunk az /etc/fstab állományban:
proc /proc procfs rw,noauto 0 0A |
A procfs típusú állományrendszereket így lehet csatlakoztatni:
# mount /proc9. Gyakori parancsok
9.1. A csomagok kezelése
| Linuxos parancs (Red Hat/Debian) | A FreeBSD-s megfelelõje | Leírás |
|---|---|---|
|
| A csomag telepítése egy távoli számítógéprõl |
|
| Csomag telepítése |
|
| A telepített csomagok megjelenítése |
10. Lezárás
Bízunk benne, hogy ez a leírás eleget mutatott be ahhoz, hogy elkezdjünk ismerkedni a FreeBSD-vel. Ha az érintett témák még jobban érdekelnek minket, vagy olyanról szeretnénk többet megtudni, ami itt nem szerepelt, akkor mindenképpen olvassunk bele a FreeBSD kézikönyvbe.
Last modified on: 2021. november 3. by Sergio Carlavilla Delgado