22. Fejezet - Virtualizáció
This translation may be out of date. To help with the translations please access the FreeBSD translations instance.
Table of Contents
22.1. Áttekintés
A virtualizációs szoftverek lehetõvé teszik, hogy ugyanazon a számítógépen egyszerre több operációs rendszert is futassunk. Ezeknek a programcsomagoknak gyakorta részük egy gazda operációs rendszer is, amely a virtualizációs szoftvert futattja és ismer bizonyos vendég operációs rendszereket.
A fejezet elolvasása során megismerjük:
a gazda- és a vendég operációs rendszerek közti különbségeket;
hogyan telepítsünk FreeBSD-t egy Intel®-alapú Apple® Macintosh® számítógépre;
hogyan telepítsünk a Virtual PC használatával FreeBSD-t Microsoft® Windows®-ra;
hogyan hozzuk ki a legtöbbet FreeBSD rendszerünkbõl virtualizáció alatt.
A fejezet elolvasásához ajánlott:
alapvetõ UNIX®-os és FreeBSD-s ismeretek (A UNIX alapjai);
a FreeBSD telepítésének ismerete (A FreeBSD telepítése);
a hálózati kapcsolatok beállításának ismerete (Egyéb haladó hálózati témák);
külsõs alkalmazások telepítésének ismerete (Alkalmazások telepítése. csomagok és portok).
22.2. A FreeBSD mint vendég
22.2.1. Parallelsszel Mac OS®-en
A Parallels Desktop a Mac OS® 10.4.6, vagy afeletti verzióját futattó, Intel®-alapú Apple® Mac® személyi számítógépekre fejlesztett kereskedelmi alkalmazás. A FreeBSD-t teljes mértékben támogatja vendégként. Miután telepítettük a Parallels-t a Mac OS® X-re, be kell állítanunk egy virtuális gépet, majd erre felraknunk a kívánt vendég operációs rendszert.
22.2.1.1. A FreeBSD telepítése Mac OS® X/Parallelsre
A FreeBSD Mac OS® X/Parallels párosra telepítéséhez elsõ lépésként készítenünk kell egy új virtuális számítógépet. A létrehozás során válasszuk a Guest OS Type-nak (a vendég operációs rendszer típusának) a -t:
Ezután adjunk meg egy nagyjából elfogadható méretet a virtuális merevlemezünknek, valamint annyi memóriát, amennyire szükségünk lehet a virtuális FreeBSD-nk használata során. Egy 4 GB-os lemez és 512 MB rendszermemória a legtöbb esetben jó választásnak bizonyulhat a FreeBSD Parallels alatti használata során:
Válasszuk ki a hálózatkezelés típusát és a hálózati csatolót.
Mentsük el és fejezzük be a konfigurálást.
Miután a FreeBSD-s virtuális gépünk elkészült, telepítenünk kell rá magát az operációs rendszert is. Ezt a legegyszerûbben a hivatalosan FreeBSD telepítõ CD-rõl, vagy a hivatalos FTP oldalról letölthetõ CD-képpel tehetjük meg. Ha lemásoltuk a megfelelõ CD-képet a Mac® helyi állományrendszerére, vagy behelyeztük a telepítõ CD-t a CD-meghajtóba, kattintsunk a FreeBSD-s Parallels ablakunk jobb alsó sarkában található lemez ikonjára. Ekkor feljön egy párbeszédablak, ahol összerendelhetjük a virtuális gépünk CD-meghajtóját egy lemezen található képpel, vagy éppen a valódi CD-meghajtónkkal.
Ahogy megtettük az imént említett összerendelést, indítsuk is újra a FreeBSD-s virtuális gépünket a megszokott módon, az újraindítás ikonjára kattintva.
Ekkor a rendszer megtalálja a FreeBSD telepítõlemezt és a sysinstall segítségével megkezdi a telepítést a A FreeBSD telepítéseben leírtak szerint. Ha szükségünk van rá, telepíthetjük az X11-et is, de egyelõre még ne próbáljuk beállítani.
A telepítés befejezését követõen indítsuk újra a frissen telepített FreeBSD-s virtuális gépünket.
22.2.1.2. A FreeBSD beállítása Mac OS® X/Parallelsen
Miután telepítettük a FreeBSD-t Mac OS® X/Parallels-re, még vár ránk néhány konfigurációs lépés a rendszer virtuálizált mûködésének optimalizálása érdekében.
A rendszerbetöltõ változóinak beállítása
A legfontosabb lépés a
kern.hzváltozó értékének csökkentése, amivel így a FreeBSD processzor-kihasználtságát is csökkentjük a Parallels alatt. Ezt a következõ sor hozzadásával tehetjük meg a /boot/loader.conf állományban:kern.hz=100
Enélkül egy üresjáratban levõ FreeBSD Parallels-vendég az iMac® egy processzorának durván 15%-át foglalja le. A változtatás életbe léptetése után azonban ez megközelítõen 5%-ra redukálható.
Egy új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz
A hálózati kapcsolat beállítása
Az alapvetõ hálózati beállítás a virtuális gépünkön a DHCP aktiválása, aminek segítségével csatlakozni tudunk arra a helyi hálózatra, amelyen maga a gazda Mac® is megtalálható. Ezt az alábbi sor felvételével tudjuk megoldani az /etc/rc.conf állományba:
ifconfig_ed0="DHCP". Bõvebb információkért járuljunk a Egyéb haladó hálózati témák fejezethez.
22.2.2. Virtual PC-vel Windows®-on
A Windows®-ra fejlesztett Virtual PC a Microsoft® egyik szabadon letölthetõ szoftverterméke. A rendszerkövetelményeit bõvebben lásd a http://www.microsoft.com/windows/downloads/virtualpc/sysreq.mspx linken. Miután telepítettük a Microsoft® Windows®-ra a Virtual PC alkalmazást, be kell állítanunk egy virtuális gépet, majd telepítenünk kell rá a kívánt vendég operációs rendszert.
22.2.2.1. A FreeBSD telepítése Virtual PC/Microsoft® Windows®-ra
Amikor a FreeBSD-t a Microsoft® Windows® és Virtual PC párosra akarjuk telepíteni, akkor kezdjünk egy egy új virtuális gép létrehozásával. Ehhez válasszuk ki a menübõl a (Virtuális gép létrehozása) pontot.
Majd válasszuk az (Operációs rendszer) beállításánál az (Egyéb) opciót.
Ezután válasszuk ki a szándékainknak megfelelõen a telepítendõ FreeBSD példányhoz mért memória és lemezterület mennyiségét. Ahhoz, hogy a FreeBSD fusson Virtual PC alatt, 4 GB-nyi lemezterület és 512 MB RAM beállítása a legtöbb esetben kiválóan megfelelõ.
Mentsük el és fejezzük be a konfigurációt.
Válasszuk ki a FreeBSD-s virtuális gépünket, majd kattintsunk a Settings (Beállítások) menüre és állítsuk be hálózati csatoló és hálózatkezelés típusát.
A FreeBSD-nek otthont adó virtuális gépünk létrehozása után telepítenünk is kell rá a rendszert. Ez legegyszerûbben a hivatalos FreeBSD telepítõ CD-vel vagy a hivatalos FTP oldalról letölthetõ CD-képpel tehetjük meg. Amikor letöltöttük a megfelelõ CD-képet a helyi Windows®-os állományrendszerünkre vagy behelyeztük a telepítéshez használható CD-t a CD-meghajtónkba, a FreeBSD-s virtuális gépünk elindításához kattintsunk rá duplán. Ezt követõen a Virtual PC ablakában kattintsunk a CD menüre és válasszuk ki belõle a Capture ISO Image… (Lemezkép használata…) pontot. Ennek hatására megjelenik egy ablak, amiben a virtuális gépünk CD-meghajtóihoz tudunk csatlakoztatni lemezképeket vagy akár létezõ CD-meghajtókat.
Miután sikeresen beállítottuk a telepítõ CD forrását, indítsuk újra a virtuális gépet az Action (Mûvelet) menün belül a Reset (Újraindítás) pont kiválasztásával. Így a Virtual PC újraindítja a virtuális rendszert egy olyan speciális BIOS használatával, amely a normális BIOS-hoz hasonlóan elõször megkeresi az elérhetõ CD-meghajtókat.
Ebben az esetben a FreeBSD telepítõeszközét fogja megtalálni és megkezdi a A FreeBSD telepítéseben ismertetett szokásos, sysinstall programra alapuló telepítési eljárást. Ennek során az X11-et is feltelepíthetjük, habár egyelõre még ne állítsuk be.
Ne felejtsük el kivenni a meghajtóból a telepítéshez használt CD-t vagy elengedni a megfelelõ lemezképet, amikor befejezõdõtt a telepítés. Végezetül indítsuk ismét újra a frissen telepített FreeBSD-s virtuális gépünket.
22.2.2.2. A FreeBSD beállítása a Microsoft® Windows®/Virtual PC-n
Miután a FreeBSD-t minden gond nélkül telepítettük a Microsoft® Windows®-on futó Virtual PC-re, még további beállítási lépéseket is meg kell tennünk a rendszer virtualizált mûködésének finomhangolásához.
A rendszertöltõ változóinak beállítása
A legfontosabb teendõnk csökkenteni a
kern.hzkonfigurációs beállítás értéket, aminek köszönhetõen vissza tudjuk fogni a Virtual PC alatt futó FreeBSD processzorhasználatát. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha a /boot/loader.conf állományba felvesszük a következõ sort:kern.hz=100
Enélkül a Virtual PC alatt üresjáratban futó FreeBSD vendég operációs rendszer egy egyprocesszoros számítógép idejének durván 40%-át foglalja le. A változtatás után azonban ez az érték pusztán közel 3%-ra csökken le.
Új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz
A hálózati kapcsolat beállítása
A legalapvetõbb hálózati beállítás csupán annyiból áll, hogy DHCP-n keresztül csatlakoztatjuk a virtuális gépünket ugyanahhoz a helyi hálózathoz, amiben a gazda Microsoft® Windows®-os gépünk is megtalálható. Ezt úgy tudjuk elérni, ha a /etc/rc.conf állományba megadjuk a
ifconfig_de0="DHCP"sort. A komolyabb hálózati beállításokat a Egyéb haladó hálózati témákben találhatjuk.
22.2.3. VMWare-rel MacOS-en
A Mac®-ek számára fejlesztett VMWare Fusion egy olyan kereskedelmi termék, amit az Intel® alapú Apple® Mac® gépekre tudunk telepíteni a Mac OS® 10.4.9 és késõbbi változatain. A FreeBSD itt egy teljesen támogatott vendég operációs rendszer. Miután a VMWare Fusion felkerült a Mac OS® X rendszerünkre, be kell állítanunk a virtuális gépet és telepítenünk rá a vendég operációs rendszert.
22.2.3.1. A FreeBSD telepítése a Mac OS® X/VMWare-re
Elõször indítsuk el a VMWare Fusion-t, aminek eredményeképpen betöltõdik a Virtual Machine Library. Egy új virtuális gépre létrehozásához kattintsunk a "New" gombra:
Ekkor bejön az új gép összeállítását segítõ New Virtual Machine Assistant, ahol a továbblépéshez kattintsunk a Continue gombra:
Az operációs rendszerek () közül válasszuk az "egyéb" () kategóriát, majd a fülön a vagy a változatot attól függõen, hogy 32 bites vagy 64 bites támogatásra van szükségünk:
Adjuk meg a virtuális gép képének nevét és a könyvtárat, ahova el akarjuk menteni:
Válasszuk meg a virtuális géphez tartozó virtuális merevlemez méretét is:
Mondjuk meg, hogy milyen módon szeretnénk telepíteni a virtuális gépre, ISO formátumú lemezképrõl vagy CD-rõl:
Ahogy a Finish feliratú gombra kattintunk, a virtuális gép máris elindul:
Telepítsük fel a FreeBSD-t a megszokott módon vagy a A FreeBSD telepítése utasításai mentén:
Miután befejezõdött a telepítés, módosítsuk a virtuális gép beállításait, például a memória mennyiségét:
A virtuális gép hardveres beállításai a futása alatt nem változtathatóak meg. |
A virtuális gép által használható processzorok számát:
A CD-meghajtó állapotát. Általában lehetõségünk van a virtuális gépet leválasztani a CD-meghajtóról vagy ISO lemezképrõl, ha már nem használjuk.
A hálózati csatlakozás a virtuális géppel kapcsolatban utolsóként beállítandó tényezõ. Ha a befogadó gépen kívül még más gépeket is el akarunk érni a virtuális géprõl, akkor ehhez mindenképpen a opciót válasszuk. Minden más esetben a az ajánlott, mivel így a virtuális gép eléri az internetet, de a hálózatról nem lehet azt elérni.
Miután befejeztük a beállítások finomhangolását, indítsuk is el a frissen telepített FreeBSD-s virtuális gépünket.
22.2.3.2. A FreeBSD beállítása a Mac OS® X/VMWare-en
Ahogy a FreeBSD-t sikeresen telepítettük a Mac OS® X alatt futó VMWare-re, néhány konfigurációs lépést még meg kell tennünk a virtualizált rendszer teljesítmények optimalizálása érdekében.
A rendszertöltõ változóinak beállítása
A legfontosabb lépés talán a
kern.hzváltozó értékének csökkentése, amivel a VMWare alatt futó FreeBSD processzorhasználatát szoríthatjuk vissza. Ezt a következõ sor hozzáadásával érhetjük el a /boot/loader.conf állományban:kern.hz=100
Enélkül az üresjáratban zakatoló FreeBSD-s VMWare vendég nagyjából az iMac® egyik processzorának 15%-át emészti fel. Ezzel a módosítással azonban ez lenyomható közel 5%-ra.
Új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz
A hálózat beállítása
A legegyszerûbb hálózati beállítás mindösszesen a DHCP használatát igényli, aminek révén a virtuális gépünk a befogadó Mac®-kel egy helyi hálózatra kerül. Ezt úgy tudjuk engedélyezni, ha az /etc/rc.conf állományba felvesszük az
ifconfig_em0="DHCP"sort. Ha ennél komolyabb hálózati beállítások is érdekelnek minket, akkor olvassuk el a Egyéb haladó hálózati témáket.
22.3. A FreeBSD mint gazda
Gazda operációs rendszerként a FreeBSD évekig nem kapott hivatalosan támogatást egyetlen elterjedtebb virtualizációs megoldás részérõl sem. Sokan erre a célra eddig a VMWare korábbi és inkább már elavult, a Linux® kompatibilitási rétegre épülõ változatait (mint például emulators/vmware3) használták. Nem sokkal azonban a FreeBSD 7.2 megjelenése után a Sun VirtualBox™OSE (Open Source Edition) natív FreeBSD alkalmazásként bukkant fel a Portgyûjteményben.
A VirtualBox™ egy folyamatos fejlesztés alatt álló, komplett virtualizációs csomag, amely immáron elérhetõ a legtöbb népszerû operációs rendszerre, mint a Windows®, Mac OS®, Linux® és a FreeBSD. Egyaránt képes Windows® és UNIX® fajtájú vendégrendszerek futattására. Nyílt- és zárt forráskódú változatban is elérhetõ. A felhasználók szempontjából a kettõ közti talán legfontosabb eltérés, hogy a nyílt forráskódú változat nem tartalmaz USB támogatást. A különbségek teljes listája megtalálható a VirtualBox™ wiki "Editions" oldalán, a http://www.virtualbox.org/wiki/Editions címen. FreeBSD alatt jelenleg csak a nyílt forráskódú változat érhetõ el.
22.3.1. A VirtualBox™ telepítése
A VirtualBox™ a emulators/virtualbox-ose könyvtárból érhetõ el portként, és onnan a következõ parancsokkal telepíthetõ:
# cd /usr/ports/emulators/virtualbox-ose
# make install cleanA beállítások közt az egyik leghasznosabb a GuestAdditions nevû programcsomag telepítése. A benne található programokon keresztül a vendégként futó operációs rendszer számos hasznos szolgáltatását el tudjuk érni, úgy mint az egérmutató integrációját (ekkor az egérkurzor zökkenõmentesen használható a gazda és a vendég rendszerben is) vagy a videomemória gyorsabb elérését (különösen Windows® esetében). A vendégekhez telepíthetõ ilyen jellegû kiegészítések az adott rendszer telepítése után a Devices menübõl érhetõek el.
A VirtualBox™ elsõ indítása elõtt el kell még végeznünk néhány további beállítást. Fontos tudnunk, hogy a port a telepítés során a /boot/modules könyvtárba tesz még egy rendszermagmodult is, amelyet még külön be kell töltenünk:
# kldload vboxdrvEhhez még vegyük fel a következõ sort a /boot/loader.conf állományba, így a modul a rendszer minden egyes indításakor magától betöltõdik:
vboxdrv_load="YES"
A VirtualBox™ 3.1.2 elõtti változatai ezenkívül még igénylik a proc állományrendszer csatlakoztatását is. Az újabb változatokban erre már nincs szükség, mivel ezekben helyette már a sysctl(3) könyvtár függvényeit használják.
Ha viszont a port valamelyik korábbi változatát használjuk, akkor kövessük a lentebb szereplõ utasításokat és csatlakoztassuk a proc állományrendszert:
# mount -t procfs proc /procHa hozzáadjuk az alábbi sort a /etc/fstab állományhoz, akkor ez a beállítás is megmarad a rendszer újraindítása után:
proc /proc procfs rw 0 0
Nagyon valószínû, hogy proc állományrendszerrel van gondunk, amikor a következõ hibaüzenetet kapjuk a VirtualBox™ indításakor: Ilyenkor a |
A VirtualBox™ telepítése során keletkezik még egy vboxusers nevû csoport. Ide azokat a felhasználókat vegyük fel, akik részére szeretnénk engedélyezni a VirtualBox™ használatát. A csoportba új tagokat például a pw paranccsal tudunk felvenni:
# pw groupmod vboxusers -m felhasználónévEzek után a VirtualBox™ indításához válasszuk a grafikus környezetünk menüjében található menüpontot, vagy egy terminálban gépeljük be ezt a parancsot:
% VirtualBoxA VirtualBox™ beállításának további lehetõségeirõl a http://www.virtualbox.org/ címen elérhetõ hivatalos holnapon olvashatunk. Tekintettel arra, hogy a FreeBSD port még viszonylag friss és folyamatos fejlesztés alatt áll, ehhez még érdemes átolvasnunk a FreeBSD wikiben szereplõ http://wiki.FreeBSD.org/VirtualBox/ oldalt is, ahol a vele kapcsolatos legfrissebb információkat és egyéb tudnivalókat találhatjuk.
Last modified on: 2024. március 9. by Danilo G. Baio